ayahuascareality

Az oldal az Amazonas medence sámánvilágával foglalkozik, az ottani spirituális világot, törzsi rituálékat, szokásokat próbálom egy befogadható, olvasható formában bemutatni itt. Ebbe a világba tartozik a természet, az elemek tisztelete, a dohány és a többi szent növény, orvosság, köztük az ayahuasca. Az "ayahuasca" az Amazonasi kecsua kifejezés, aminek számos fordítása létezik, mint a "lélek liánja", a "halottak indája", a "kis halál", a halál kötele", stb. Ez egyike a számos névnek amivel illetik. Mondhatni a legelterjedtebb. Maga az ayahausca egy, az Amazonasi törzsek által kultivált szakrális orvosság, amit vallásos céllal, szertartásos jelleggel vesznek magukhoz a bennszülöttek, egy ehhez tartozó, családonként változó rituálé keretében. Számtalan eltérő részletű szertartás ismeretes, családi titkok, különlegességek, amit a sámánok többnyire bizalmasan kezelnek, mivel ez a munka komoly felelősséget igényel. Dél-Amerikában több úgynevezett szinkretikus egyház is felbukkant, akik (többnyire keresztény)vallási gyakorlataik alapjának tekintik az alkalmankénti teafogyasztást, rituális jelleggel, közösen énekelve. Utóbb nyugati orvosok is elkezdték alkalmazni, például olyan szenvedélybetegségek kezelésére, mint például függőségek, traumák. Az ember a szertartás ideje alatt rituálisan elfogyasztott gyógytea hatására gyakran fizikai rosszullétet tapasztal, gyakori, hogy ki is hányja az elmondások alapján kellemetlen ízű teát. Erről több törzs, jellegzetesen a shipibo azt tartja, hogy az ember gyakran a félelmeit, a hazugságait hányja ki. Emiatt aztán nagy becsben tartják ezt a fajta tisztulást, noha nem feltétele a megtisztulásnak. Ezután mintegy látomás formájában egy szellemi utazáson vesz részt, amit érzelmek, felismerések, képek kísérnek. Különbözőségét abban tartják az első pillanatra hasonlónak tűnő hallucinogén szerekkel szemben, hogy nem egy mesterséges világba kalauzolja a gyógyulni vágyót, hanem önnön belső világába, ahol szembesül örömével, bánatával, boldogságával, és legbelsőbb félelmeivel is. Emiatt azt tartják, az utazás gyakran megviseli az embert pszichikailag. Nem ritka az újjászületés élménye, ami után a szertartáson részt vevő képes valóban megszabadulni a korábbi terheitől, nehézségeitől. Az Amazonas-beli indiánok azt tartják róla, hogy egy csodálatos gyógyszer, aminek a segítségével az ember kapcsolatot teremthet nem csak saját belső létével, hanem a szellemvilággal is, és szembenézve minden terhével, félelmével, megszabadulhat azoktól. Eddig sem pszichikai, sem fizikai függőség nem ismert, továbbá semmilyen mellékhatás nem került dokumentálásra.

Friss topikok

  • Janos78: Üdv mindenkinek!A nevem János.1 éve voltam Iquitosba.2 hetet sikerült a dzsungel mélyén eltöltenem... (2020.04.19. 21:00) 5000 indok
  • Endre Juhász: Sziasztok! Egy megjegyzésem lenne a fenti írással kapcsolatban. Az ayahuasca italt egyértelműen te... (2019.03.09. 22:00) Különböző ayahuasca főzetek
  • : Hol szerezzek sámámt? Egy fuvescigi beszerzesere sem vagyok felkeszulve mert nincsenek ilyen kapcs... (2018.07.09. 17:03) Nem kell a sámán !
  • Péter Kobza: Szia! Ahogy látom már 7 éve ennek a postnak, de azért remélem még jelzi hogy írtak hozzá! Én egy k... (2017.08.21. 15:02) Ayahuasca főzés
  • Zoltán Morta: A videókon a Tensegrity gyakorlatai láthatóak. Mostantól Budapesten a Jurányiban keddenként részt ... (2016.09.08. 03:26) Castaneda fimjei

5000 indok

2016.02.24. 23:48 - hanaura

A természet törvénye alapján az alkalmazkodó marad életben. Ez alapján aztán gondolhatnánk, hogy az a néhány ezer kultúra, amik iránt érdeklődőket ma jobb híján hagyomány őrzőknek neveznek a természet törvénye alapján morzsolódott le. Valahol ez is történt. Az alábbi videó jól mutatja a tételes vallások fejlődését, robbanását, és azt hogy az a pár ezer másik kultúra, akiket Daniell Quinn a könyvében a Meghagyó népeknek nevez , nem azért haltak ki mert az életmódjuk nem volt adaptív, hanem mert a mi civilizációnk kiszorította őket az életterükből.  Ahogy ezt az alábbi videó is jól mutatja.

https://www.youtube.com/watch?v=6iBYRssRZSI


Miért is fontos ez? Engem az amit ma hagyomány őrzésnek neveznek, egyáltalán nem érdekel. Én nem egy meghalt, eltűnt, megsemmisült, kitörlődött, letűnt dolognak vagyok a megszállott kutatója:
Hanem egy ma is létező élő dolognak  vagyok a részese. Ez nagyon nagy különbség ám. A lánc nem szakadt meg mindenhol. És ahol még megvan, ott nem beszélhetünk múltidézésről. De közben nagyon nagyot változott a világ, ezt nem lehet nem tudomásul venni. Ahogy szoktam emlegetni, olvastam egy oldalon, hogy becslések szerint úgy 80 000 ember él Amazóniában 100%-osan indián életet. Ez mondjuk Békáson egy fél utca... Szóval ne legyen illúziónk, én kötve hiszem hogy ebben a formában ők fenn fognak maradni. De persze ki tudja. Ami a lényeg, hogy valamit odaadtak a közösbe, amikor úgy húsz évvel ezelőtt az első sámánok elutaztak mindenfelé, hogy szertartásokat csináljanak. Én jól tudom, hogy ha az ember nem kutyaütő hippikhez, ezoterikus csodadoktorokhoz, félőrült látnokokhoz  akar menni, akkor azok akiktől komoly dolgokat tanulhat, mind szigorúak lesznek. Végül is okkal. De azért a változások befolytak mindenhova. Senki se gondolja azt hogy bogarak közt a földön valahol az isten háta mögött várni a reggelt annyival felemelőbb és spirituálisabb. Szóval a nagy kígyó elindult a táncával a világ körül. És ez nem a múlt életben tartása, hanem egy olyan kultúra átalakuló fennmaradása, amit többször darabjaira szaggatott az éhes Babilon pláza. És még mindig vannak akik csinálnak dolgokat, tovább adják, és talán ötven év múlva az a 80 000 ember már falvakban fog élni, de ők akkor is tovább adtak valamit ami nekik is jót fog hozni, és mindenki másnak, embernek, állatnak, növénynek. Ma ha az ember találkozik egy mexikói igazi varázslóval valami szerencsés helyen, tudja, hogy farmerban szoktak lenni, nincsenek kifestve és senki nem játszik Winettou-sat. A lényeg hogy ennek a még mindig élő dolognak a belseje, az esszenciája sokféle módon meg tud jelenni a körülményeknek megfelelően. Talán valami más, mert valahogy akik csinálják is mások, de az értékei belül ugyanazok. Ellenben már tud válaszokat adni mai kérdésekre. Az élet dolgaira. Lehet hogy nem az indiánok, vagy nem egyedül ők fogják ezeket a dolgokat életben tartani, de bőven vannak akik igen, és ezek látható változásokat hoznak, ha a világot nem is perdítik ki a tengelyéből. Még egyszer tán azzal is eljárjuk a táncunkat.

A Lakota Jézus

2015.12.27. 12:24 - hanaura

A cím ne tévesszen meg senkit, az utolsó pillanatban jutott az eszembe, és két történetre utal. Jómagam nem vagyok a mindent-mindennel new age összemosó/summázó műfaj királya, így Jézusból se lesz a történetem végére lakota indián, mindenki megnyugtatására, viszont  a két történet, amit el szeretnék mesélni  súlyos hasonlóságokat mutatnak egymástól függetlenül. Engem azok az erők érdekelnek ami mindkét történetben valahol hasonló dolgot hoztak létre. 

Ahogy kezdődött:


Fenn vagyok a facebook-on, szemem is van, mindenhol a lángoló közel kelet a téma. Na mondom, helyben vagyunk. Tizenévek óta távol tartom magam mindenféle társadalmilag kreált és annak a megosztására kitalált "politikai" próbálkozásoktól. De hát itt ez az ISIS történet. Erről azért aki nem a dzsungel mélyén töltötte az idei évét, az hallott. És akkor gondoltam hogy a bulvár emésztőgödrében halászás helyett elmegyek utána nézni a dolognak, felkerestem pár könyvesboltot, vettem vagy húsz könyvet Afrikáról, a közel keletről, a most zajló szörnyűségekről, a régiekről, történelem, kultúra, amit csak lehetett. 
Ezt csak azért írom, mert ahogy tudjátok ilyen értelemben vett politizálás ezen az oldalon soha nem volt és nem is lesz. Nem itt fogunk összeveszni hogy a Fradi vagy az Újpest a király. Van rá elég hely. 
De ha már 'reality' , utalok itt az oldal nevére, hát ez is hozzá tartozik és mindenki hall róla. 
Szóval az első történet közel keleti lesz. Jézussal, a Napkeleti bölcsekkel. És az Isis-sel is. Aztán egy másik a tengeren túlról, és végül elmesélem hogy jutott mindez az eszembe.

Mint tudjátok sajnos a kontinensen nagyon sok háború, felkelés, nyomor, szegénység van. És mellette egy tűzfészek is. Amit mielőtt a védelmembe vennék, vagy leköpnék, gyorsan hozzáteszem (ez még odaát az indiánokkal is stimmel), hogy jó ötven évvel ezelőtt ezek az emberek nem voltak szabadok, ellenben azoknak a leszármazottai akik kirabolták, elszegényítették, egymás ellen fordították őket, most elegáns kávéházakban iszogatják a lattét és azon vitatkoznak hogy a menekülteknek segíteni vagy eléjük állni kell-e. 
Röhej, nem? Hát valahol nagyon nem. 
De valamikor volt ott más is. Például három ősi kultúra találkozása. A három unokatestvéré. A napkeleti bölcsek. Még a tudomány is felcsatlakozhatna negyedik bandának, mert a jelenleg elfogadott legrégebbi bizonyítékok a földet jelenleg benépesítő emberiségre ebből a térségből származik. 
És szent dolgoké is. 
Nem csak olyasmikre gondolok mint a modern 'nyugati' kultúra alapjaira.
Ott jelent meg ugyanis Jézus.
Akiről rengeteget lehetne mesélni is meg vitatkozni is, de most egyiket se fogok. Mindenesetre ott jelent meg. És szent, valóban szent ember. És a három bölcs három irányból követte a csillagot.
Namármost Jézus amúgy vitán felüli szentségéről sokat olvasni, de van itt valami más, én legalább is innen nézem a dolgokat. Félretéve Jézus személyét és fontosságát a történetben, itt az történt hogy három irányból három amúgy közelebbről-messzebbről rokoni kultúra kiválóságai elindultak a csillag irányába EGYÜTT megünnepelni egy szent ember megjelenését. Ebből a szempontból mindegy is ki ez a szent ember. 
Mert mi van most? Ahogy kezdtem, háborúk, gyakorlatilag az egész térségben.
És vannak helyek ahol mindhárman jelen vannak. 
Most a három unokatestvér harcol. 
Közben a nézőtérről a hajdani fosztogatóik pattogatott kukoricát zabálva filózgatnak róluk. "Segíteni próbálnak". De, és ide most valóban nagyon politikus dolgokat is írhatnék (nem fogok), ennek a térségnek, ezeknek az országoknak abban kell a segítség hogy ők maguk békét tegyenek egymás közt. És akkor mindegy ki lesz a "következő Jézus", lehet hogy pont a béke teszi szentté vagy lehetővé a megjelenését, mert a nagy család, a rokonok nem harcolnak, hanem várják. 
És a próféciák alapján Jézus a szeretetet hozta. 

Senki se mondhatja joggal az unokatestvérekre hogy állatok. Egyikőjükre se. Sajnos rengeteg, rengeteg nehézség érte ezeket a népeket azért hogy ma Európa kvázi a földi paradicsom legyen Afrika/közel kelet nagy részéhez képest.  Persze, ott is van bőség. De egy Dubajra jut három háború a közvetlen szomszédságban. 
Nekik meg kell találni a békét, és a három testvér találkozása elkerülhetetlenné teszi azt a szent pillanatot ami Jézus megjelenését előkészítette.  És akkor lehet béke.

És a másik szál:

Ez "indiánosabb lesz". 
A történet eleje sajnos kicsit hasonló, még találkozók is történtek, ha nem is Jézus és a Lakoták közt. Amikor az apartheid rendszer lehetővé tette, hogy a másodrendű fajként, állatokként elhurcolt feketék Amerikába telepítését a kiirtott indiánok földjeinek a 'felújítására' (ami végül a 21.század nagy gazdasági hatalmává tette az Egyesült Államokat), belőlük már akkor se volt sok. Harcoltak egymás ellen.
Délen ugyancsak.
És akkor két 'mozgalom': Észak Amerikában a Red Road, Dél Amerikában a Camino Rojo. Mind a kettő vörös utat jelent, az utóbbi az előbbi inspirációjára jött létre. Míg az északi törzsek most is nagyon strukturáltak, a déliekre ez nem jellemző. Nincs olyan hogy "Camino Rojo" irányzat. Mert ez nem egy irányzat. Ellenben, sokak szerint Mexikóban, mások szerint Kolumbiában az öregek elkezdtek találkozni és megbeszélni a világ dolgait. Hogy nem jó ez így. Hogy ők is bajban vannak, aztán a fiatal testvér ( 'mi fehérek') még nagyobb bajban, és emiatt bajt hoztak az indiánokra is...szóval mit lehet tenni? 
Előtte a törzsek, családok egymástól elizolálva működtek, mindenki csak a saját nagyszüleitől tanultakkal folytatta az útját. És ennek abban a történelmi kontextusban meg is volt a létjogosultsága. Csakhogy az idők változnak. Az emberek fogynak. Az indiánok főleg. Hát akkor összébb kell húzódni, és a tűz köré nem csak a mi családunk dolgait tenni, hanem összegyűjteni a régi tudást és megnézni hogy mi, ma mit tudunk azokkal kezdeni.  Dél amerikai, és északi mesékben, mítoszokban is lehet ugyanarról a történetről hallani. 
A sas és a kondor találkozása. A sas észak , a kondor dél jele. 
És a prófécia szerint amikor ők ketten találkoznak, béke lesz.
Szóval a déliek elkezdtek észak amerikai elemeket is befogadni, mert van akiknek ez fontos. Hogy a nagy madarak találkozzanak. Ezt is lehet pattogatott kukoricával a kézben egy onnan hozott párducbőrön heverészve kritizálni, de ők valamit csinálnak - valamit tenniük kell. 

Egyszerűen találkozniuk kell a rokonoknak együtt ünnepelni, ez nem megy másként.  Olyan kultúráknak az esszenciájáról beszélünk amik sokkal régebbiek a minket közvetlenül körülvevő civilizációtól, csak éppen a mi civilizációnk éhes, és meg akarja enni őket. Nem olyan könnyű idők ezek, de én inkább megyek ilyen régi poros dolgok után, mert látom, hogy valami igazihoz vezet, mint átüljek az aréna szurkolói részére ahol az életükért , fennmaradásukért küzdő fajok porfelhője felett igyam a Brandymet. Szerintem akárhogy is állnak a dolgok ezeken a szent földeken, ezek szent földek. Ott már megjelent a béke. Ott már tudtak találkozni, ünnepelni, és várni azt amit mindannyian másként hívtak talán, de ugyanazt érezték közben.


Egyenesen a sötétségbe

2015.12.22. 01:03 - hanaura

A napfordulók és napéj egyenlőségek megünneplése nagyon ősi dolog, a mi térségünkben is, amolyan kvázi 'pogány' év vége. Keresgéltem cikkeket, írásokat, de inkább leírom nekem mit jelent. Valahogy úgy alakut az elmúlt években, hogy vagy idehaza voltam ezeken a napokon Magyarországon, vagy nem, de inkább nem. Idén, a kifejezetten nehezen alakult ősz után észre se vettem mikor lett tél. Minden nap figyelem mikor tűz be hozzám igazán a nap, már amikor, de valamiért, ha láttam is, nem tudatosodott bennem, hogy délután négy után már sötétségbe borul a világ.  Mivel ezek az ünnepek valamikor nem a plázák nyitva tartási idejéhez, hanem a természethez voltak igazítva, így valamikor ez volt az év vége, innen kezdődött az új év, az új élet - holnaptól hosszabbodni kezdenek a nappalok. Eddig a napig, hosszú ideig a sötétség irányába megy a természet is és innen világosodik. Én pedig egyre közelebb kerültem ahhoz a napi 1-2órához amikor tényleg besütött hozzám a nap, vagy ha akkor éppen a szabadban voltam. Mondhatni, ahogy rövidült a lehetősége, egyre fontosabb lett. Nekem már az is nagyon érdekes, hogy éppen csak elkezdődik a naptár szerinti tél, már "visszafelé számolódik". Addig is halad a világ a sötétség felé. Idén a lelassulást is jobban érzem, magamban, magam körül, és magamon kvázi kívül is.  Befelé figyelőbb, elmerültebb, elgondolkodóbb lettem. Nagyon sok minden összegződni látszik mindabból amin idén keresztül mentem. Akik ismernek tudják, hogy a vége súlyos csalódásokkal, leleplezésekkel nem a legédesebbre sikerült hogy úgy mondjam. A történet testében valami a test ellen fordult. Szóval magamnak is van mivel foglalkozzak. Felkavarodott az iszap, hogy úgy mondjam. És most, fizikailag akár ugyanolyan aktívan, de belül sokkal csendesebben kicsit számot vetőben vagyok magammal, többször "leültünk" átbeszélni az évet, az élet aktuális dolgait. Más szóval, bárhol is éljek, most nagyon érzem a természet ritmusát is, mert erősen arra látszik rezonálni a magam életem és annak a ritmusa is. A téli napforduló azt is jelenti, hogy nem félek a sötétségtől, én mentem az éjszakába, nem ördögöket, vagy kísértet kastélyokat kergetni hanem víziókat találni az élethez. A nappal az nappal, akkor mozog a test - de éjjel álmodja meg az ösvényét, hogy úgy mondjam. 
És azt is jelenti, hogy azért vagyok az éjszakában mert szeretem az éjszakát, és az éjszakáBAN ünnepelve várhatom igazán a napot, a tavaszt, az ébredést, és az indulást.

Farkasok kora

2015.12.19. 12:26 - hanaura

Címkék: természet törzs farkasok civilizáció

"Farkasok Erdélyből.
Az eső három a leggyengébb és a legbetegebb farkasok. Ők adják a falka ritmusát. Ha fordítva lenne, ők elvesznének egy esetleges támadás esetén. Ők elől mennek, létrehozzák az ösvényt, így a hátsók energiát spórolnak. Őket követi 5 erős farkas, ők az élcsapat, középen a falka vagyona, 11 nőstény, aztán még 5 farkas, a végén. 

Az utolsó, szinte elszigetelve a falka vezér, aki az egész falkát láthatja, hogy vezesse, szervezze azt és a szükséges parancsokat kiadja."

Ez persze magában is elég lenyűgöző, a plusz ízek hozzácsempészése végett elmondom, hogy a hírekkel összehasonlítva, akár azt például véve hogy funkcionálunk családként, közösségként, népként, akkor felmerül a kérdés ki is az 'állat'.
De nem is ezt akartam mondani, ebben többé-kevésbé mindenki egyet is ért. Én ezt a pár mondatot sokszor újra olvastam. Szóval elképzelhetetlenül kemény körülmények között ezek az állatok 'létrehoztak' egy működő, fenntartható komplett "társadalmi modellt". Mellette hozzátenném, hogy sok más kevésbé vadság és szabadság centrikus állatoknál lehet egész mást is látni. Nem akarok farkas lenni, mielőtt valaki megkérdezné. ;) De ők valahogy tudják a természet hangját követni eszeveszett súlyos körülmények közt is (Erdélyből még nem szorította ki az életből az emberi jelenlét őket.) a maguk módján közösségben tudnak élni, ami így, ahogy a leírás elmondja, nem éppen egy 'horda' benyomását kelti. Azt látni elég megnézni a híreket, a fél közel kelet, Afrika lángol a feszültségtől, nagy bajok vannak, sok mindenen el kell majd gondolkozni, és segíteni.
 Ezek az állatok mindenhol az élet peremén vannak. Olyan helyek nem nagyon maradtak a világban ahol tényleg pont úgy élhetnének, mintha az éhes civilizáció nem akarná megenni a lábuk alatt a térképet. Ahol elfelejthetik azt a társukat, aki ugyan tízezer évekig békében élt a földdel ahol élt, de már vadászik rá. És nem azért vadászik rá ahogy a természetben az egyik állat a másikra, az erősebb a túlélésért, nem: ezt meccset egy olyan "civilizáció" látszik megnyerni a természettel szemben amelyik láthatóan még csak fenntartható életet se tud élni. Ezeket meg viszik a szívük.  Na az ránk is ránk férne.


 

189828

2015.12.16. 14:53 - hanaura

Én tényleg ámulok-bámulok. Mivel keveset írok mostanában, nemigen próbálgattam a blogponthu folyamatosan fejlesztgetett kezelőfelületét, és most találtam rá ilyen statisztikai adatokra. Ja, és ott találtam, hogy 189828 alkalommal kattintottak az oldalra eddig.  Nekem jó soknak hangzik. :) Persze rengeteg idő is telt el. Van egy "top lista" a legnépszerűbb cikkekből. Egy néhányba beleolvastam. Hát, lehet hogy nekem is kellene olvassam a blogot!:) Tényleg sok mindent találtam, amit ha tudok is, nem gondoltam rá jó ideje például. 
Szóval járja a táncát az anakonda.

Na ezért

2015.12.15. 10:34 - hanaura

A statisztikák szerint, engem is komolyan meglepve, úgy tűnik, hogy az elmúlt években, amikor írtam is, de inkább nem is, még mindig sokan olvassák az oldalt. 
Nem is tudtam róla előre, de tegnap találkoztam az egyikőjükkel. 
Szóval tudjátok, ez olyan rohadt furcsa, sok év után is, hogy én ezt az oldalt ilyen kvázi közösségi naplónak írtam (bár a blogok eleve erről szólnának), ahova leírtam elképesztően sok dolgot , amik akkoriban eszemben jutottak, fontosak voltak. Ezért voltak más írások is. Olyanok is amik nem voltak túl ayahuascás témák, de én azt gondoltam, hogy akiket az érdekel, lehet hogy ezek is. Úgyhogy ezeket is 'betűztem' a naplómba. Persze, az idővel változnak. Annak idején, ahogy sokan mások, nagyon inspirálónak tartottam Feldmár András dolgait.
Aztán közelebbről már nem minden csillog ugyanúgy. És én is sokat változtam. És már nem szeretem András könyveit. Erről nem nagyon írtam itt, mert sokan mások is szerették, talán szeretik is a dolgait, én meg csak azért mert per pillanat egyáltalán nem érintenek meg, nem gondolnám fontosnak elrontani más kedvét, akár a véleményemmel, akár néhány kijózanító élménybeszámolóval azokról a bizonyos csillogásokról. Ma is nagyon sokat olvasok a témában, talán egyszer újra bedobok ide ezt-azt.
Nade. 
Tegnap találkoztam egy nagyon kedves lánnyal, és egyszer csak megkérdezte, hogy ezt az oldalt ugye én írom? Mert hogy nagyon szereti, és amióta elindult az élete egy másik irányba, olvassa, és néha még inspirálódott is belőle. 
Engem ez annyira meglepett! Ilyesmivel kapcsolatban találkoztunk szóval a téma persze a levegőben volt, de erre nem számítottam, sok év alatt csak próbáltam összegyűjteni, összerakni annyi jóságot erről az egészről amennyit tudtam....és akkor egy gyömbéres tea mellett ismét visszaigazolódik, hogy volt értelme.

Még azt sem tartom kizártnak, hogy többet fogok írni.

Látomás keresés

2015.12.11. 11:34 - hanaura

 

És egy kis olvasnivaló:
https://filosz.hu/konyvreszletek/a-pejotista/

Anakonda

2015.12.02. 13:34 - hanaura

Az anakonda igazi közös pont egész Amazónia szellemi életében. Hallgattam a tűz körül történeteket, mítoszokat, dalokat, saját történeteket a Nagy Kígyóról, Peruban megnéztem magamnak, álmodtam vele, gondolkodtam róla..

Habár a magyar népművészetben is, hogy egy közelebbi példát adjak, alapvetően kétféle kígyót különböztetnek meg. Ezt azért mondom, mert jobban belegondolva a kígyók többnyire undort váltanak ki az emberekből. 
Az egyik fajta az áspis-kígyó, az ártó kígyó, a másik pedig  védő, gyógyító kígyó. Ez utóbbi aspektusról sehol nem beszélnek annyit mint az Amazonas őserdejében. Persze, van is kígyójuk bőven, de van ott még valami más is. Még mindig vannak akik érzik a Nagy Kígyó szellemét.

A nagy felejtés........?

2015.11.26. 11:43 - hanaura

(katt ide a linkért)

Érdekesen szövögeti a szellem a maga szőttesét. Akiket érdekel az oldal témája, azokat általában más, ehhez lazán kapcsolódó, vagy könnyen kapcsolható dolgok is, kíváncsiak, sok mindent megnéznek, gondolkodnak, vitáznak a világ dolgairól.....mint például az eredetünk körüli igazán régi és nehezen feloldhatónak mondható vita.
Elég megemlítenem Graham Hancock-ot, Mircea Eliade-t, akik behatóan foglalkoztak azzal, hogy honnan is jövünk, vagy honnan valószínűsíthető, hogy nem, és az elmúlt 10ezer évet, legalább is amennyit értelmezni tudott a szerző belőle, hogyan is töltöttük. 
Nem is annyira hozakodik elő sose hallott dolgokkal, de az összefüggés ahogyan látja - nagyon tetszik. 
Van ennek nyilván egy nagyon elvadult, konspiratív, ezoterikus oldala is nyilván - ellenben engem valami más érdekel. 
Na. A dologhoz még hozzá tartozik, hogy ez másoknak is érdekes téma, így készülhetett el amolyan hangoskönyv formában, Szabó Sipos Barnabás művész úr hangjával, és valami egészen frenetikus, hallgassátok meg, érdemes. Tizenvalahány perc, nem állít tényeket de messze a legérdekesebb , a legösszeszedettebb, és ami nekem a legfontosabb, leginkább továbbgondolásra inspiráló cucc, amit hosszú ideje kaptam a témában. Nagyon megtetszett, azóta is gondolkodom ezen-azon.

Na hát mára ezzel az ínyencséggel gondoltam előhozakodni. Imádni fogjátok. ;)

https://soundcloud.com/berczesadam/nagy-felejtes-by-szabo-sipos-barnabas

Ki nem vagyok

2015.10.25. 18:18 - hanaura

Erről már többször írtam, de mivel újra szóba került: 
A www.ayahuasca.hu  oldal NEM hozzám tartozik, és NEM ÉN írom. Egy nagyon klassz oldal, jó írásokkal, de mivel műfajából adódóan anonim, lehetnek (és szoktak is volt lenni) ebből keveredések. 
Ezen kívül a facebookon a Hungary Ayahuasca klub ( 
https://www.facebook.com/hungary.ayahuasca?fref=ts ) sem hozzám tartozik. Szintén egy nagyon jó oldal, én is szoktam olvasni. Volt már olyan hogy megjelent ott egy tök jó írás, viszont mivel nem az én írásom (nyilván) nem is az én véleményemet tükrözte. Ezzel én rendben is vagyok, de elküldi egy ismerős, hogy Te hát a múltkor erről beszéltünk, és azt mondtad, hogy bla bla. Szóval az ilyesmiket kerülném el.
Még egyszer: mindkét oldalt jó szívvel ajánlom bárkinek, a tartalmukkal való azonosításom elől pedig odébb lépnék egy lépéssel, én azt szeretem amikor engem az én dolgaimmal azonosítanak, ha már valamivel identifikáni kell. 
Jó olvasást mindenkinek !

mindenen túl

2015.06.15. 17:07 - hanaura

Mi az irány?

2015.05.28. 12:18 - hanaura

Egyszer volt, hol nem volt, a mendemondák szerint egy Yatra nevű sámánasszony (akivel majdnem találkoztam is) belső késztetésétől vezérelve, és a tanítója utasítására Európába, Hollandiába repült, első ízben hozva a kontinensre az ayahuascát, ami azután 20-25 év leforgása alatt lényegében mindenhol megjelent.
Idehaza az írásairól, előadásairól, tréningjeiről a bulvárban is jól ismert Feldmár András kezdett mondhatni jó időben beszélni. Legtöbben akik hallottak az ayahuascáról, Andrást emlegetik. Neki is megvannak a határai, lényegében ugyanazt az öt-hat mondatot ismétli néha másképpen fogalmazva a könyveiben, mégis kíváncsiságot ébresztett sok emberben. Sajnos a saját prekoncepciók ezen a szinten is becsúszhatnak, és be is szoktak...
Teret nyert közben a youtube, a facebook, millió oldal, csoport, beszélgető klub, ismeretségek, és rendgeteg információ cserélődése. És itt lép be a képbe Peru, ahonnan a filmek, képek, élménybeszámolók, útleírások, ayahuasca központok, és nagy vélemények származnak. Márpedig a helyi shipibo kultúra nagyon karakteres világ, amit tényleg csak egészben, kompletten érdemes nézni. Aztán előkapni egy atlaszt, megnézni mekkora részt foglal Peru az egész Amazonasból, így mindjárt világossá válik, hogy ez a nagyon ízes, karakteres, de icipici szelet az Amazonas töredéke. Ellenben a dokumentációk nagy részének Peru a helyszíne, így a helyi purgáló, szembesítős, mélyrevivő szellem jutott el dominánsan a világba. Ez aztán találkozott a populáris gondolkodók, kutatók, előadók, pszichológusok néha kellően bulváros világával, így már lassan egy évtizede úgy beszél majd mindenki az ayahuascáról mint egy bennszülött pszichedelikus pszichoterápiáról. Nagy szerencsémre Svájcban ilyesmiben is részt vehettem, megtapasztalva hogy egy nyitott, támogató, valóban terápiás környezetben és felkészüléssel nagyon is hatékony segítő társ lehet az ayahuasca, de ez megint egy része csak a játéknak.  Jó szívvel ajánlom mindannyiótoknak akár útikönyvek, leírások, Discovery Channel, stb nézegetését is mert sok dolog csak a kulturális háttérrel együtt mutatja meg magát. Például ezek a (jórészt sajnos már csak hajdani) törzsek akikről beszélünk az erdőben éltek. Nem volt iskola. Bíróság. Bolondokháza. Parlament. Pszichiátria. Csak az ayahuasca. Szóval mindent ezzel kellett csináljanak. Összegyűltek, és mindezek a dolgok ott előkerültek, és aztán ezzel kezdtek valamit, úgy követték a látomásaikat, hogy manifesztálták őket. Szóval nem csak álmodoztak a malokában.
Ez azért érdekes szerintem mert többek közt a fenti okok végett néha hosszú időbe telik embereknek megengedni maguknak azt hogy úgy lássák az ayahuasát ahogy megmutatkozik a számukra, vagy amilyen helyre érkezett az életükbe, és ne aszerint amit hallottak róla itt-ott. 

Szóval mindenkit biztatnék az újszerű ötletek átgondolására, a téma több oldalról körüljárására, mert annyi minden van még amit kár lenne kizárni. Az elmúlt 20-25 év kialakította a maga szószólóival azokat az elképzeléseket amik már eleve irányba tették az emberek gondolatait, megközelítését az ayahuascával kapcsolatban. Érdemes szerintem tágítani ezen a horizonton. Közben még talán pár belső koncepció is lelepleződik, átalakul, és az sincs kizárva hogy ha egy adott dolgot másképp tudunk nézni, akkor az hatással lehet arra ahogy általában nézünk a világra.

Nem kell a sámán !

2015.04.21. 06:34 - hanaura

Egy vadonatúj trend látszódik kibontakozni az ayahuasca körül, miszerint a növény szelleme "önmagában megoldja a melót." Ezt láttam külföldön elég sok helyen, idehaza, sőt még dél-Amerikában is. 'Hirtelen' elfelejtettük, hogy ez az egész hogy és kiktől jött. Én ezt modern gyarmatosításnak tartom, főleg a hazájában. A cucc kell, de a sámán, a hagyomány, a keretek, a rituálé nem. Mert hogy majd a tea megoldja. Valószínű.....

Van ennek egy másik szomorú oldala, hogy a rossz tapasztalatok (illetve legtöbb esetben a rossz helyen kinyitott internetes 'szakértői oldalak'...) miatt tényleg könnyű arra jutni hogy megy ez magától is.

Elárulom, soha nem ment, és nem is fog. Érdekes hogy a szuperlatívuszokban megírt beszámolók (a számok törvénye alapján ebben azért nálam messze az angol nyelvű oldalak vezetnek) , ahol a Pachamamára, meg a jó ég tudja még mire hivatkoznak a művészi beszámolók készítői nem említi honnan és hogyan jött az ayahuasca. 
Na valahogy így lehet egy pszichedelikus drogot csinálni belőle, ha engem kérdeztek. És még mielőtt inkvizítort csinálnék magamból elmondom: szerintem az is rendben van, csak valahogy az elnevezés nem stimmel. 
Egyszer egy nagyon jófej sámán mondta hogy olyanokkal találkozik akiket a tea hatása érdekel és van akiket az ayahuasca . Elég nagy differencia. 

Szóval sajnos ezek a jólelkű latin srácok karöltve az internetes szakértőkkel nagyban hozzásegítették az embereket ahhoz hogy egy olcsón kirabolható változatban szerezhessék meg a hőn áhított paradicsomot. És igen, észrevettem hogy ironikusabb vagyok a szokásosnál. :) Mondhatni, hogy szívügyem a téma.  A napokban valakivel szóba került és megkérdezte hogy jó-jó de akkor szerintem hogy van ez. Miután alább hagyott a kölcsönös röhögés 
a csípőből bevágott "nem tudom"-omra, elmondtam, hogy szerintem maszturbálni nagyon kellemes lehet. Úgy értem ha valaki tényleg megismeri a testét őrületes élméneket okozhat magának, és azt is úgy ahogy akarja. Aki ezt leszólja, vagy alábecsüli az szerintem hülye. Vagy szégyelli...
De azért ezzel együtt is egy szép, érdekes nővel/férfival szeretkezni egészen más, nem? 
Na én ezt a kultúrájától maximálisan leválasztott ajahuaszkázást nagyjából így látom. 

Továbbra is azt kívánom, hogy akiket ez érdekel , olyan környezetben találhassanak rá, ahol a teljes egészet megkaphatják, mert az a pici kis szeletke (főleg hogy a tisztelt publikum szeret erről úgy beszélni mintha az egész lenne) lehet hogy nagyon jól sikerül, de össze se lehet hasonlítani azzal, amikor ez valóban történik.

A másik érdekes dolog, félig zárójelben, hogy valami huncut oknál fogva ez egy ilyen csoportos műfaj. Hivatkozhatnék beszámolókra, antropológiai írásokra, vagy arra amire aki szeretné, de a lényegen nem változtat. És van ebben szerintem egy nagyon érdekes dolog: nagyon kevés, és igen speciális  esetet leszámítva ez közösségben zajlik. Azaz nem egyedül kétszázas Technics ládák közt. Pont. 

Száz szónak is egy a vége, egy kis otthoni déemtézéshez képest egy igazi ceremónia olyan dolog amit a tényleg nagyon magasröptűen beprezentált ayahuasca megérdemel. Meg talán Te is. 

Dr. Frecska Ede előadása

2015.03.27. 12:58 - hanaura

Dr. Frecska Ede előadása

Sajnos itt sem tudtam személyesen jelen lenni, pedig messze a leghitelesebb előadónak tartom Edét a témában. Szerencsére a egy klassz csapat feltette a netre, én is így tudtam meghallgatni.
Engem elsősorban persze nem a tudományos része érdekel az ayahuascának, de elképesztően izgalmas összecsengésekre lehet találni, azon túl Ede messze túlmutat egy tudományos szakembernél, rengeteg "vallási" részletre kitér, én egy nagyon izgalmas előadásnak találtam, azon kívül Ede humora megfizethetetlen! B-)
Szóval sok szeretettel, igazi értékes ritkaság!

A nagy kígyó kivonulása

2015.03.24. 14:46 - hanaura

Nagyjából húsz évvel ezelőtt megjelent az ayahuasca több helyen a világban, ide Európába állítólag Hollandiában egy Yatra nevű nagyon különleges sámánasszony hozta. Ő egy nagyon komoly személy.
Azután szép lassan megjelentek eleinte főleg Peruból azok a sámánok, akiknek például nyugati feleségük volt, lehetőségük volt egy internetes oldalt készíteni, többen látogatták őket, és aztán az első meghívások külföldre. Részben emiatt is alakult ki az az összességében nem túl jó prekoncepció az ayahuascával kapcsolatban, hogy amit a peruiak úgy csinálnak ahogy, az máshol is hasonlóan történik. Nagyon nem. Utána Kolumbia, Brazília, Ecuador, és az összes Amazonasi ország sámánjai. Ezt, ahogy beszélgettem sokukkal két dolog is indokolta. 

Náluk nagyon erős az a prófécia, hogy a kondor és a sas , észak és dél találkozása hozza el a békességet, a szeretetet. Ez persze elég mélyen szimbolikus is. És sokan felismerték, hogy ez az ayahuasca nem csak az indiánoké. Elárulhatok egy kiábrándító tényt: elsősorban nem az övéké. A dél-amerikaiakat ugyanis nem nagyon érdekli az ayahuasca. Amikor fiatal srácok azzal menőznek hogy vaze bro én már voltam ilyenen kétszer, szóval vágom mi a téma, csak nézek. Szóval ezeket a sámánokat KEZDETTŐL FOGVA elsősorban nyugatról látogatták. A törzsi mítoszokat erről, meg a száz kézen átment és kiszínezett szép meséket jobb elfelejteni. A helyieket , állítólag ez az összes érintett országra igaz, ez nem izgatja. Szóval ezek a sámánok elmentek megkeresni a fiatalabb testvért, mert valahogy a szellemek azt mondták nekik, hogy a fiatalabb testvér elég nagy szarban van, elvesztette az útját. Ha esetleg nem lenne egyértelmű, mi vagyunk azok a fiatal testvérek. 
Másrészt pedig , mivel tényleg szerte a világban "nyugati törzsek" csoportok, körök alakultak, igazából majdnem hogy mi vagyunk az indiánok. És ezek a csávók, akik átutazzák a világot, kockáztatnak, és próbálják elvinni megosztani amijük van, eléggé egyedül vannak ám. Nem tudnak hazamenni ahol mindenki a tűz körül ugrál és hű de indián, mert ez sajnos nem nagyon maradt meg. Szóval ők kvázi keresni kezdték máshol a távoli rokonokat. Szerintem ez egy nagyon komoly, mély dolog.

És igen, biztosan sokan csak kimozdulni akartak, "sámánkodni", pénzt keresni, akármi. Ott sincs kolbászból a kerítés és nem mindenki egy csudaszupi jó szívű édes kis indián, mint sokan hiszik errefelé. Persze hogy ahol valami elindul, ott lesznek vadhajtások is, de engem ebből az igazi része érdekel. Mesélhetnék róla, hogy egy hónapos kurzusok vannak Peruban, elmegy az ember, diétázik, pár szertartás, megtanítanak pár dalt, valami ayahuasca receptet is, a tanítványa leszel a srácnak bármit is jelentsen ez ( leginkább semmit ), és a végén még diplomát is kapsz. Nem vicc. Egy hónapos ayahuascero-talpaló. Szóval én ezekről is sokat tudnék mesélni de jobban érdekel az igazi része, ami jó és értékes.

És nem utolsó sorban megváltoztatta az egész életemet...

Ahol pedig megjelenik valami új elsőgenerációs dolog, ott mindenhol megjelennek a helyi hősök is. Elmennek Peruba kitanulni a mívességet, vagy kitalálják hogy sámánok, vagy egy kör tagjaként elkezdik komolyabban venni, bármilyen szépnek vagy rútnak hangzó motivációval, de mindenhol megjelentek aztán a helyi hősök, az ottani srácok. Aztán egyre többen. Végül, amikor már majdnem minden táján a világnak megjelentek a sámánok, jöttek a helyiek, aztán még több helyi, egymásra licitálgatások. Szóval az emberi természet itt is kijött, ahogy végignéztem mindenhol. Egyszerűen sok lett a farkas és kevés a bárány. 
Akik igaziak és valamit akarnak csinálni azokat persze mindig felfedezi az a közösség akik értékelik és ott nagyon nagyon komoly dolgok mennek. Olyan helyeken jártam a világban, hogy el se hittem mi megy a szertartásokon. Szóval olyan ez mint a tavasz, volt egy csendes visszahúzódó tél, aztán elindul az újrakezdés, és a kert növényein kívül a gaz is elkezd nőni, ki melyiket szereti, azt kultiválja. 

Szellemtánc

2015.02.17. 16:31 - hanaura

E

Nem tudom mennyire szeretitek a dalokat, én évről évre fontosabbnak tartom őket, és több időt is töltök velük. A dalok imák, fontos részei a szertartásoknak, segítik, támogatják azt ami éppen folyik. Ebben is nagy változatosság van, most már azért nem csak az ilyen perui stílusú shipibo ördögűző icarókat lehet a neten megtalálni, például egyre több mindent találok Brazíliából, Kolumbiából, innen-onnan. Habár, a fenti dal pont elég "peruias", persze azokkal az ízekkel amit a nagy kígyó utazás közben még hozzátett.

Ayahuasca kontra Peru

2015.02.07. 14:12 - hanaura

Az egészet ott kezdeném, hogy a legtöbb videó, zene, kézműves cucc, élménybeszámoló, infó Peruból jön, amit mi úgy kezelünk hogy ez az ayahuasca. Peru valóban elég karakteres ilyen téren, de például az Amazonas medence igen kis részét birtokolja. Például. Szóval azok a prekoncepciók amik szintén kialakultak az ayahuascával kapcsolatban, jórészt innen jön. 
Brazíliában egészen máshogy közelítik meg az ayahuascát, és még csak nem is az ott világra jött és egyre komolyabban terjedő szinkretikus egyházakról beszélek, mint a Santo Daime vagy az UDV, hanem az ottani native kultúráról. Ecuadorban megint egészen másképp néz ki az ügy, Kolumbiában is, Venezuela megint más. Sok helyről utaznak ugyanis sámánok a világ minden pontjára, így ha valakit komolyan érdekel a dolog, akkor anélkül tud egy kicsit találkozni ezekkel a kultúrákkal, hogy bejárná az egész kontinenst, amire pedig lássuk be, nem sok mindenkinek lenne lehetősége, sok szempontból. 

Mesélnek az ismerőseim, ismeretlenek az élményeikről és rendre "felbukkan Peru". És ez valahogy nem stimmel szerintem. A perui sámánoknak van egy nagyon karakteres világuk, valami ami a nagyon különböző sámánok esetén is jelen van, a "helyi íz", de érdemes valóban megpróbálni megismerni az egész képet, a kozmológiájukat, a felfogásukat, hogy látni lehessen miért mondanak sok dolgot. 
Az hogy hányni KELL az ayahuascától az ő ötletük.
Ez a "le kell menni a mélyére" , "szembesülni kell" szintén perui ötlet.
Az, hogy a látomások jelentik a szertartás alapját - szintén perui ötlet.
És még sorolhatnám.....
És ez igaz is, az ő szemszögükből, csakhogy ez nem biztos, hogy feltétlenül az ami hozzám, vagy hozzád passzol. Ha nem tévedek.
Az is Peruból jön, hogy az ayahuasca egyfajta "native pszichoterápia". Igen, ilyen potenciálja is van, de ez sem egy olyan dolog ami leírja az "egészet".

Az ugyanis elképzelhetetlenül gazdag........

Kolumbiában a sámánoknál például sokkal nagyobb szerepe van az ünneplésnek, a szeretetnek, a boldogságnak. És ők nem mondják, hogy dögölj meg, fulladj bele a szarodba, őrülj meg, aztán majd a magasba törhetsz , amilyen prekoncepciói néha van az embereknek az ayahuasáról a kimondottan perui stílussal kapcsolatos félinformációk miatt. Ők azt mondják, hogy ünnepeljük a szeretetet, és meg akarjuk ismerni a szívünket, a lehetőségeinket, örülni akarunk az életnek, annak ami van....

Elég különbözően hangzik, nem?
És itt nem arról van szó, hogy ott vannak a depressziós peruiak és a bulizós kolumbiaiak, hanem arról, hogy ugyanannak az útnak két egészen eltérő arcát mutatják meg, ami például segít abban, hogy ha az ember lát vagy hall egyféle dolgot az ayahuascáról, akkor még véletlenül se higgye azt hogy ez AZ ayahuasca, legfeljebb ez IS az ayahuasca, ez egy tényleg felfoghatatlanul gazdag világ...
S minthogy nem indiánok vagyunk, nem az Amazonasban születtünk, és nem is kell, hogy indiánok legyünk, vagy azt játsszuk, megvan a lehetőségünk, hogy ha érdekel ez a téma, hogy olyan megközelítést, ösvényt találjunk, ami kvázi passzol hozzánk. Nem lesz mindenki katolikus aki keresztény, se evangelista, akkor se ha ők mind keresztények. Pontosan így működik az Amazonas medence sámánjaival, tájaival, tájegységeivel, és azokból adódó jelentős különbségekről. 

Szerintem sokáig én is bezártam magam ezekbe a perui koncepciókba, most évekkel később látom. És ha most egy szóval kellene leírjam az ayahuascát, akkor már nem a "szembesülést" mondanám, hanem a "szeretetet". 

 

 

 

 

 

 

 

DE-VINE

2015.01.28. 04:39 - hanaura

Elképesztően szentimentális videókat néztem végig a napokban, amikor betettem ezt a rövid kedvencemet, még jobban tetszett. Lehet hogy a kontraszt miatt. :))
Szemfülesek ismerős arcokat is felfedezhetnek a felvételen, vannak élménybeszámolók, megszólalnak sámánok, és, láss csodát, van még ilyen: egészen reálisnak tűnik. Akárhogy is, én ezt a felvételt nagyon jó szívvel ajánlom, vannak benne dalok, elég komoly bevágások szertartásokról, és elég sok tartalom. Enjoy it.

2015

2015.01.28. 04:35 - hanaura

Címkék: kép élménybeszámoló sámán icaro ayahuasca

Most néztem meg a dátumát mikor írtam utoljára. Nem ma volt. Az elmúlt néhány hónapban többször is eszembe jutott a blogom, de soha nem néztem meg. Már nem i tudom pontosan miért. 
Eleinte csak írtam, írtam, láttam mekkora káosz van a témában (csak mondanám, hogy az induláskor egyáltalán nem hemzsegtek a neten az írások, dalok, videók, és a számtalan szakértő, vagy önmagát akként kezelő ember, celeb filozófusok, pszichológusok újabb őrült ötletei az ayahuascáról, klubok, dokumentumok, hírek innen-onnan , "tanulmányi utak" dél-Amerikába..... és még sorolhatnám. És akkor elkezdtem írni arról amin jómagam keresztül mentem, vagy amit elolvastam, hallottam, és értelmezhető volt a számomra.
Aztán egyszer csak megváltozott valami, egyre több indiánnal, vagy európai sámánokkal, vezetőkkel lehetett találkozni, hallani, tanulni dolgokat, elkezdtek utánam mások is előadásokat tartani....és még sorolhatnám.

Amikor Peruban voltam, döbbentem rá, hogy mekkora faszságokat képesek az emberek beszélni az ayahuascáról. Eleinte ez kedvet adott megszólalni. Aztán már inkább kedvet adott a hallgatáshoz.

Közben én is sok mindennel megismerkedtem a témában, van amit másként i látok mint pár éve , de mégis van valami hitele az oldalnak úgy hiszem. Döbbenet hogy több mint egy éve egy sort nem írtam és a statisztikák szerint még mindig egészen komoly olvasottsága van az oldalnak, több ismerős meséli hogy megtalálta , tetszik nekik, hasznosnak találják. Ezekből van aki tudta hogy az én oldalamról van szó, meg néha voltak nagy meglepetések, mint anno a "Nemár, Te vagy az ajjovaszkarialitis csávó??" És társaik. :)))

Nem tudom, hogy fogok-e írni még, több okból maradt ez el ennyi ideig.....és valószínűleg több ok is fog kelleni folytatni valamerre, ha egyáltalán fogom még folytatni. Mondani lenne mit. 

Megváltozott tudatállapotok

2013.10.06. 13:39 - hanaura

A lélek gyógyítója - Máté Gábor előadása

2013.10.06. 13:13 - hanaura

Köszönet a Gomoa  csapatnak és a TASZnak a szervezésért, a meghívásomért, és főleg dr Máté Gábornak. Örülök, hogy eljött.

Hol lakik a felelős?

2013.09.19. 16:40 - hanaura

482488_645794395438087_2134664556_n_1379601260.jpg_960x540

Ez az idézet úgy csöppet sem "ayahuascás" hogy közben nagyon is az. Gyógyulni, tisztulni, tudatosodni vágyóknak elég jó útravaló. 
Sokszor szóba került a "külső" és "belső" úgynevezett támadó kérdése. Szerintem az idézet elég jól megválaszolja a kérdést. Ami "kívülről" jön az is csak azért tud jönni, mert valaki kaput nyitott, ülőhelyet kínált neki. Máskülönben nem lehetne ott. Néha, akik a saját belső problémáikat megpróbálták ráfogni valami vélt külső támadóra, szívesen válaszoltam volna ezt, és nem találtam a megfelelő szavakat hozzá. Most meglett ez is. 
Sok buktatót kikerültem már ezen az úton, meg jó sokba bele is léptem, ezt valahogy sikerült elkerüljem eddig. De hát a szertartás se csak arról az éjszakáról szól, hanem az egész életől.

A pasi/nő miért tette tönkre az életemet? Miért történt ez? Milyen igazságtalan! 

Ismerős igaz?

Nehéz beismerni hogy az ordasnak éppen mi nyitotuk ki a hátsó kaput, mert ennyi felelőssége MINIMUM minddenkinek van a vele történtekben. És ez egy jó lehetőség arra, hogy mások figyelgetése, gyanúsítása, rágalmazása helyett elgondolkodjunk arról, hogy vajon mi merrefelé kormányozzuk az életünket. Vajon belül a szívünkben mi van? Nem arra gondolok, amit képzelünk, hanem ami van. 
Mert az ott van, a kérdés hogy még mindig másokról akarunk-e beszélni vagy észre szándékozzuk-e venni.
Nagyon nem mindegy.

Az év eddigi egyik legjobban hangzó lehetősége - bárkinek

2013.09.16. 00:06 - hanaura

banner2-01_1379282787.jpg_2975x1100

Az égig érő fa....

2013.09.10. 00:59 - hanaura

1238141_225668947587819_677420309_n_1378767540.jpg_717x960

Curandero graffiti :)

2013.09.05. 00:09 - hanaura

156466_10151766017739782_322469056_n_1378332563.jpg_960x720



süti beállítások módosítása